Erős versenyben: A hazai építőipar helyzete, aktuális kérdései

Az építőipar a nemzetgazdaság egyik jelentős szektora mind teljesítményét, mind a foglalkoztatásban betöltött szerepét tekintve. Integráló ágazat, amely a különböző iparágak termékeit építi be, használja fel. Az építési szerelési tevékenység során létrehozott érték mintegy 70%-a más ágazatok termékeinek beépítésével jár együtt, ezért húzóhatást vált ki mind a termelés, mind az innováció területére. Fejlesztéseket indukál a különböző iparágakban és így munkahelyek létrehozását is lehetővé teszi.

Az építőipari termelés 1996 óta minden évben nőtt. Az építőipari vállalkozások termelésbővülését azonban 2000 óta a hullámzásszerű növekedés jellemezte. A 2001-es év és a 2003-2004-es időszak szerényebb növekedési rátái mellett a 2002-es és 2005-ös években jelentős termelésbővülés következett be.

2005-ben 17%-kal bővült az építőipari termelés, értéke folyó áron több mint 2000 milliárd forintot tett ki. 2006. első hét hónapjának termelése 1,3%-kal elmarad ugyan a tavalyi év első hét hónapjának teljesítményétől, de júliusban három havi csökkenés után 1,2%-os bővülés következett be. Az építőipari vállalkozások január-júliusban a tavaly ilyenkorival lényegében megegyező volumenű épületet építettek, az egyéb építmények építése, (amely magába foglalja az útépítéseket) azonban a második negyedévi visszaesés hatására féléves átlagban 2, 6%-kal csökkent.

A bejegyzett építőipari szervezetek túlnyomó többségénél, hasonlóan az Európai Unió építési piacához, 10 főnél kisebb az alkalmazásban álló munkavállalók száma, s jellemző az 50 fő alatti kisvállalkozások termelésben betöltött domináns szerepe. Az 1998-as évtől a foglalkoztatást eltérő mértékben ugyan, de folyamatosan a bővülés jellemzi. Az 5 fő felett foglalkoztató vállalkozások adatai szerint 2005-ben 132 ezer volt az alkalmazásban álló munkavállalók száma az építőiparban. A KSH lakossági munkaerő-felvétel adatai szerint azonban az építőiparban valójában közel duplája, 309 ezer fő a foglalkoztattak száma, ami a nemzetgazdaság egészében foglalkoztatottak 8%-át teszi ki. Ez a létszám az 5 fő alatti társas vállalkozásoknál és az egyéni vállalkozóknál dolgozók állományából, valamint az alkalmi jelleggel munkát vállalók más ágazatokhoz viszonyított magas arányából, és a közismerten nagymértékű bejelentés nélküli foglalkoztatásból adódik.

2006. I. félévében a foglalkoztatás korábbi éveket jellemző tendenciája folytatódik, a nemzetgazdasági ágak közül a legnagyobb mértékben, 7, 2%-kal nő a munkavállalók átlaglétszáma az ágazatban. (A nemzetgazdaság átlagában a foglalkoztatás az egy évvel korábbi szinten ismétlődött.) Az építés struktúrájában a korszerűsítő, rekonstrukciós jellegű építések arányának várható növekedése a foglalkoztatás bővülésének tendenciáit tovább erősítheti. Az épület-felújítás, korszerűsítés ugyanis jelentős munkahelyteremtő beruházás, a kézműves szakmák kiterjedt alkalmazása számottevően növeli a foglalkoztatottak számát.

2006. I. félévében az építőipar kedvezőtlen bérpozíciójában némi javulás tapasztalható. A bérnövekedés mértéke a vizsgált időszakban (2005 I. félévhez viszonyítva) az ágazatban 8, 2% volt, ezen belül a fizikai foglalkozásúak átlagkeresete 9, 6%-kal, a szellemi foglalkozásúaké 7,6%-kal nőtt. A bővülés mértéke hosszú idő óta először meghaladta a nemzetgazdasági átlagos emelkedést (7, 2%), valamint a versenyszféra 7, 8%-os keresetnövekedését. A pozitív elmozdulásban vélhetően szerepe van az Építőipari Ágazati Bértarifa Megállapodás közelmúltban életbe lépett rendszerének.

A jelenlegi 109 ezer 124 forint havi bruttó átlagkeresettel az építőiparban dolgozók azonban még mindig a legkisebb átlagkeresetű nemzetgazdasági ágazatok között vannak. (a nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset: 168 ezer 200 Ft, a vállalatnál dolgozóké 155 ezer 100 Ft).

Az építőipar fejlődését, teljesítményét a makrogazdasági folyamatok, a beruházási és fenntartási munkák iránti központi költségvetési, önkormányzati, lakossági, illetve a vállalkozói szféra részéről jelentkező kereslet határozza meg.

Ennek megfelelően az építési keresletet elsősorban az egyes iparágak fejlesztési igényei, az infrastrukturális fejlesztések, az intézményi és kereskedelmi létesítmények, valamint a lakásépítés és a meglévő lakás- és épületállomány fejlesztési, korszerűsítési munkái indukálják. Ezek közül a jövőben különösen az építési piac felújítási, fenntartási, korszerűsítési szegmesének erőteljes növekedése várható Európa szerte. A felújítási munkák hazai bővülését jelzik a felújításhoz szükséges építési termékek (burkolóanyagok, szárazvakolat, víz-, hang- és hőszigetelő anyagok, szerelvények stb.) keresletének dinamikus bővülése.

A meglévő lakásállomány nagy többsége felújításra szorul. Elsősorban az iparosított technológiával épült lakótelepek és a hagyományos technológiával készült nagyvárosi lakótömbök felújítása problematikus, alapvetően finanszírozhatósági szempontok miatt. A többlakásos épületek többsége túlhaladta az optimális felújítási ciklusidőt.

Az egészséges lakásállományhoz és a megfelelő lakás mobilitáshoz évente mintegy 40 ezer új lakás felépítésére lenne szükség Magyarországon, amely a lakásállomány 1%-a. Ebből a szempontból 1999. év jelentette az építőipari termelés mélypontját a mindössze 19 228 megépült új lakás számmal. 2003-ban megközelítette, majd 2004-ben túl is haladta az ideálisnak minősíthető 40 ezres darabszámot (közel 44 ezer épült). Az új lakások építésének évenkénti száma az elkövetkező évek viszonylatában változhat, azonban ez az érték közép- és hosszútávon az optimális 40 ezer darabéves kibocsátás körül szóródik majd.

Főbb, aktuális kérdések

Az alapvető kérdések az EU-s csatlakozunk óta változatlanok: óriási a verseny, az építésügy kormányzati képviselete továbbra is problémás. A teljes ágazatnak nincs felelős, valódi döntéshelyzetben lévő hozzáértő kormányzati képviselete és erre mostanában nincs is esély. Az OLÉH megszűnésével, az építésügy még alacsonyabb szintű kormányzati képviseletével (főosztály) egyre nehezebb a szakma számára az érdekérvényesítés. Mélyre süllyedt az építési fegyelem, jelentősen növekedett az engedély nélküli vagy szabálytalan építkezések száma. Az építés-felügyelet gyenge, az ígéretek ellenére sem bővült, pedig létszámukat csaknem tízszeresére kéne növelni.

Közben tovább növekszik a vállalkozások száma. Túl sok a vállalkozás. A ma már 98 ezret elérő vállalkozói létszám egészségtelennek mondható. A rengeteg mikró-vállalkozás képtelen megfelelni a minőségi követelményeknek. A legtöbbjük kényszervállalkozás. A szakmai szervezetek nem is tudják őket elérni, ők pedig képtelenek szakmai információkat, a  helyes vállalkozói ismereteket begyűjteni. Így marad az „ördögi kör” az alacsony vállalkozói színvonal konzerválása. Mielőbb meg kéne indulni egy nagyobb vállalkozási szervezetbe való visszaintegrálódási folyamatnak. Így a rendkívül sérülékeny mikró-vállalkozások biztonságosabb vállalkozási környezetbe  kerülhetnének. Ehhez a szakmai szervezetek ajánlásain  túl az államnak is hozzá kellene járulni kommunikációval, valamint gazdasági ösztönzőkkel.

Jelentős a feketemunka aránya valamint a körbetartozás mértéke. Ennek megoldása csak a kormányzat és szakmai szövetségek összefogásával lehet. Az ÉVOSZ már kidolgozta megoldási javaslatait a körbetartozás megfékezésére és azokat már eljuttatta a döntéshozóknak. A szakmai egyeztetések megkezdődtek. Az ágazati kollektív szerződés kimunkálásával valamint az egész ágazatra való kötelező kiterjesztésével jelentős lehetőséget kapott a szakma a szürke és feketemunka kifehérítésére.

A 2007-2013 közti NFT II. időszaka az építőipar számára nagy kihívást valószínűsít az építési piac valamennyi szegmensében. (A nem lakáscélú, egyéb épületek: szállodák, hivatali, kereskedelmi szórakoztató-, oktatási és egészségügyi célú épületek stb.; utak, repülőterek; vasúti létesítmények; hidak, felüljárók, alagutak; vezetékes létesítmények; vízi építmények és egyéb építmények: szemétlerakók, hulladékgazdálkodási létesítmények stb. területén egyaránt). Már a jövő évre is jól fel kell készülni, mivel a 2013-ig tartó időszakban évente várhatóan akár 1600 milliárd forint uniós támogatás hívható le, amelynek mintegy 70-80 százaléka az építésügyben landolhat.

A szakemberhiány ma már olyan nagy mértékű, hogy veszélyezteti versenyképességünket. A szakképzés területén a jelenlegi tendencia változatlansága már a következő években kritikussá válhat Előzetes számítások szerint a teljes építőipari ágazatban az új NFT II ciklus végére 170 ezres hiányt hozhat. Másrészt az építőipari szakmunkáshiány súlyosan veszélyeztetheti az Európai Uniós források felhasználhatóságát is. Az építőipari szakképzés teljesítménye sem mennyiségi sem minőségi szempontból az építési ágazat egyre korszerűbb igényeinek. Ennek érdekében térségi integrált szakképző központok kiépítésével kiemelt figyelmet kell fordítani az építőipari szakképzés azonnali továbbfejlesztésére.

Munkavédelmi hiányosságok, a halálos balesetek magas száma mind-mind visszavezethető a túl sok és nem megfelelő szintű és számú vállalkozásra valamint a nem megfelelő jogszabályi háttérre. Az ÉVOSZ, az OMMF együttműködésével létrehozta a „partnerség a foglalkoztatás biztonságáért”, amellyel példát kíván mutatni a szakma számára a munkavédelem színvonalának javítása érdekében. Ugyancsak az ÉVOSZ kidolgozta a munkavédelmi politikáját, tagvállalatai felé elfogadásra ajánlja, tájékoztató körutakat szervez. 

A vállalkozások felkészülésének segítésében jelentős szerepet vállal az ÉVOSZ, különös tekintettel a versenyképesség növelésére. Meggyőződésem, hogy mielőbb több hatáskört kéne átruházni a szakmai érdekképviseleteknek, ezzel enyhíteni lehetne a gyenge kormányzati képviselet nehézségein.

Nagy János,

Az ÉVOSZ ügyvezető igazgatója