© A Gazdaság és Közélet online változata - XX. évfolyam
© A Gazdaság és Közélet online változata - XX. évfolyam

 

NAPI PLUSZ  - HÍR-HALOMÉTEL, ITAL...  - KORZÓ    - FACEBOOK   - X 

 
Naptár
2025. Február
HKSCPSV
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
<<   >>
 

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Fontos
 

 https://twitter.com/CsitariPress

Blog

https://hu.euronews.com/ 

IMPRESSZUM
 

 

 

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 

 

 Klikk a Képre!

 

 

Gazdaság és Közélet 2006-2025

 
Forgalom
Indulás: 2006-09-02
 
Gazdaság és Közélet - nyomtatott
Gazdaság és Közélet - nyomtatott : Megfontolandó gondolatok az innovációról, a versenyképességről, és a forrásokról

Megfontolandó gondolatok az innovációról, a versenyképességről, és a forrásokról

Most mindenki lázban ég. Arról beszélnek mindenhol, minden konferencián, mennyi pénzhez lehet majd hozzáférni a jövő évtől az EU különböző kereteiből. Sorra tartják az innovációs konferenciákat, ahol különböző szakemberek, EU parlamenti képviselőtől, cégek vezetőitől kezdve mindenki erről beszél. Ilyen témában tartott előadást Egyed Géza, a Gazdasági Minisztérium szakállamtitkára is egy konferencián Innováció és versenyképesség címmel.

Ha innovációról beszélünk, elsősorban azt kell eldöntetnünk, illetve megnéznünk milyen üzleti modell keretében, milyen célkitűzések elérése érdekében használjuk fel ezeket a forrás lehetőségeket – kezdte előadását Egyed Géza.

Ha ezeket a kérdéseket nem tisztázzuk előre, akkor garantált a kudarc. Ami tehát a fő üzenet az innovációt kezdjük magunkon. Nézzük meg, hogy mit kell innoválni az innováción ahhoz, hogy valóban hatékony legyen. Valóban ne csak az erőforrások elköltését tudjuk statisztikai győzelmi zászlóként meglobogtatni, hanem valóban értéket teremtsünk, és akkor nem húz el Európa mellett, és így mellettünk sem, a globális vonat úgy, hogy mi hiába költjük a pénzt, mégis lemaradunk.

 

Bátorság nélkül nem lehet jövőt építeni

 

Mit értek az alatt, amikor az innováció innovációjáról beszélek. Az egész piacgazdaság olyan alapvető bátorságról szól, ami a versenyt segíti elő. Hiszen bátorság nélkül nincs kockázat, nincs befektetés, nem lehet belőle jövőt építeni. Tehát nagyon fontos kulturális elemeket kell először tisztáznunk Magyarországon és Európa szerte. Azt kell tisztáznunk, hogy a társadalom mennyire alkalmas a másság, a kreativitás, az innováció befogadására. A kreatív ötlet az állandóan a másságot, a szabályokat feszegeti. El kell tudnunk fogadni, hogy a kétféle ember típusnak együtt kell élnie a Földön. Az egyiknek, aki a szabályokat igényli, és szüksége van a szabályokra, hogy annak a keretein belül működjön, és tegye a dolgát. Ő akkor van a konfort zónán belül.

Szükségünk van azonban arra az ember típusra is – és őt is meg kell becsülni – aki akkor tud élni, ha állandóan feszegetheti a meglévő kereteket és szabályokat. Aki állandóan azt vizsgálja, hogy tud a keretek mögé nézni. Szükségünk van arra, hogy ez a társadalom befogadja azokat az embereket, akik más paradigma rendszerben képesek a világot látni. Ha nem vagyunk képesek ezt elfogadni, akkor a világ bármely kincsét, bármennyi pénzét bele ölhetjük az innovációba mégsem lesz belőle az az igazán kívánt eredmény, amit szeretnénk itt Európában és Magyarországon elérni.

Nagyon fontos ebből a szempontból a család és az iskola. Nem leszünk képesek előrébb lépni, ha a társadalmunkban és magunkban levő kulturális, mentális – és első sorban a saját fejünkben levő – akadályokat és gátakat nem vagyunk képesek látni, és aztán tudatosan ezen dolgozva lebontani.

 

Meghatározóvá vált a szellemi tulajdon

 

A magasabb társadalmi kulturális szintről visszalépve az innovációt serkentő vagy gátló szempontok rétegén belül eljutunk egy másik réteghez, ami a finanszírozásról, annak a mikéntjéről, meg a tulajdonról szól.

Egy banalitással élve a piacgazdaság a tulajdonról, a tulajdonhoz való jogról szól. Amikor K+F-ről és innovációról van szó, és azt akarjuk, hogy a innovációba fektetett pénz valóban megtérüljön, társadalmi, gazdasági értéket hozzon létre, akkor nem tagadhatjuk, hogy mi egy tudományos kapitalizmus keretén belül óhajtunk mozogni. Tehát azt kell tisztáznunk, hogy vajon azok a körülmények, azok jogszabályi és azok a technikai körülmények rendelkezésünkre állnak-e ezen a területen, amelyek ezt lehetővé teszik. Követte-e az élet, a jogszabályalkotó, az intézményi rendszer azt a fejlődést, ami szerint ma már nem csak fizikai, hanem szellemi tulajdon is van. Hiszen a szellemi tulajdon ebben a világban egyre meghatározóbb. A XXI. században a gazdaság már nem a monopolizálható különböző természeti erőforrásokra alapozva tud igazán hatékonyan jólétet teremteni, hanem a szellemi tulajdonra alapozva.

A kérdés tehát most már az, hogy megvannak-e azok a tulajdont védő intézmények és szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy kiteljesedjen a szellemi tulajdonra alapozott gazdaság fejlődése. A válasz erre a kérdésre az, hogy nincs. Meg kell tehát tennünk azokat a jogi szabályozási és intézményi rendszert átalakító lépéseket, amelyek megvédik a szellemi tulajdonost attól, hogy ellopják a tulajdonát.

 

Finanszírozás

 

Szerintem hatalmas káosz van a fejekben azon a téren, hogy hol kell, és hol nem kell az államnak finanszíroznia. Az egyik oldalon nyolcezer milliárd forint van a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretösszegében, ami egy óriási lehetőség hazánknak. Ne feledjük el azonban, hogy mindenben, amiben óriási lehetőség van, óriási veszélyek is vannak. Mert ha ezt a pénzt rosszul költjük el – nem olyan értelemben gondolom a rossz elköltést – hogy nem közvetlenül gazdasági hasznot hozó közegben, hanem közvetetten az egészségügy, vagy a közféra fejlesztését fogjuk ezzel finanszírozni. Nem, hanem nem engedhetjük meg, hogy ez a nyolcezer milliárd forint, ami közpénz és az nem az állam pénze, még akkor sem, ha ez a strukturális alapból jön. Ez akkor is a köz, a mi pénzünk. Ezért elvárhatjuk, és méltán el kell, hogy várjuk az államtól, amely tőlünk azt a feladatot kapta, hogy például a közpénzeket jól költse el, befektesse, ne herdálja el. Ezt a pénzt a befektető gondos gazda hozzáállásával költse el.

Tehát nézzük végig, hogy az innováció területén mi az, amit valójában közfeladatként, közfinanszírozási szükségességként kell, hogy definiáljunk. Vegyük a teljes innovációs értékláncot, és nézzük meg, hogy hol, az innovációnak mely lépésében van szükség arra, hogy bizonyos teljesítmény, kiválóság, értékteremtést egyértelműsítő kritérium rendszer mentén adjon az állam pénzt. Akár száz százalékig. Tovább nézve keressük meg azokat, amelyekhez már rész- vagy társfinanszírozásra van csak szükség, és azokat, ahol az államnak már semmi keresnivalója nincs, mert csak piacot torzít és dezorientál.

Ha ezt összeraktuk és tiszta, világos elképzelésünk van erről, akkor erre már egy jó finanszírozási modellt, vagy modelleket tudunk alapítani. Ezek nyilván tartalmaznak majd vissza nem térítendő támogatást, különböző visszatérítendő pénzügyi eszközöket, legyen ez magvető tőke, üzleti angyalok finanszírozása, kockázati tőke, illetve a legvégén beruházási hitel tőke, akkor, amikor ez már egy stabil gazdálkodású vállalatnál válik szükségessé.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban most azon dolgozunk, hogy összerakjuk az innovációs értéklánc azon elemeit, ami megteremti a lehetőségét a köz és a magánszféra kiegyensúlyozott összekapcsolásának. Ha ezt megtettük, és jól csináljuk, ez lesz az, ami jelentősen fogja előrelendíteni a magyar gazdaságot, és talán még Európának is jó példával tudunk szolgálni.

Lejegyezte:

Kiss Árpád

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 

HIR-HALOM