A BMJ Open című szaklapban publikált tanulmány készítői 60 ezer olyan ember egészségbiztosítási adatait elemezték Japánban, akik rendszeresen jártak orvosi kivizsgálásokra 2008 és 2013 között és ez idő alatt 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak náluk.
    Az orvosi vizsgálatok során a résztvevőknek értékelniük kellett az evési sebességüket - gyors, normális, vagy lassú -, valamint egyéb szokásaikról is kérdezték őket, például, hogy lefekvés előtt két órával szoktak-e vacsorázni, jellemző-e rájuk a késő esti nassolás, és ki szokták-e hagyni a reggelit.
    A kutatóknak az alanyok testtömegindexére - BMI, a testmagasságból és testtömegből kiszámított érték -, valamint derékbőségére vonatkozóan is voltak adataik.
    A tanulmány készítői a 25, vagy magasabb BMI értéket tekintették elhízásnak. (Nagy-Britanniában a 25 feletti BMI érték még "csak" túlsúlyt jelent, a 30 feletti az elhízás.)
    A vizsgált időszak kezdetén az alanyok közül 22 ezer 70-en a gyors, 33 ezer 455-en a normális, 4 ezer 192-en pedig a lassan evők közé sorolták magukat.
    Az eredmények szerint a normális sebességgel táplálkozók 29 százalékkal, a lassan evők 42 százalékkal kisebb eséllyel voltak elhízottak, mint azok, akik rendszeresen befalták az eléjük kerülő ételt. A mutatók szerint az evési sebesség lassításával csökkent a résztvevők testtömegindexe és derékkörmérete is.
    A kutatók azt is megállapították, hogy azoknál, akik vacsora után még nassolnak, vagy hetente háromszor vagy többször mindössze két órával lefekvés előtt vacsoráznak, ugyancsak magasabb a túlsúly kockázata. Utóbbit azonban nem befolyásolja a reggeli kihagyása.
    "Az étkezési szokások megváltoztatása hatással lehet az elhízottságra, a testtömegindexre és a derékméretre" - mondta Fukuda Haruhisa, a Kjúsú Egyetem munkatársa, hozzátéve, hogy a gyors evés megakadályozását célzó módszerek segíthetnek az elhízás megelőzésében és az elhízással összefüggő egészségi kockázatok csökkentésében.

  2018.02.13.

Súgó Még nincs hozzászólás.