Kifejtette, hogy aki jól ismeri a történelmet, az tudja, hogy a magyar kérdés hangsúlyosan jelen volt a nemzetközi politikában, hazánk a spanyol örökösödési háborúnak is a részese volt ekként a 18. század elején.
    "A Rákóczi-szabadságharc, ahogy egyébként az összes többi magyar szabadságküzdelem az utóbbi négyszáz évben, értelmezhetetlen okaiban, lefolyásában, következményeiben és alakulásában is a nemzetközi kontextus alapos ismerete nélkül" - mondta.
    "Sőt megkockáztatom, hogy a kedvezőtlen nemzetközi feltételek voltak a fő okai annak, hogy végül is ezek a szabadságmozgalmak, szabadságharcok, szabadságháborúk nem vezettek tartós sikerre" - tette hozzá.
    Majd rámutatott, hogy ezen korszakban három relatív sikerű ilyen próbálkozás volt a Habsburgok ellen, a Bocskai Gábor-, a Bethlen Gábor- és a II. Rákózci Ferenc-féle szabadságharc.
    "Rákóczi abban különbözik az elődeitől, szabadságharcot vezető elődeitől és talán részben az utódaitól is, hogy maximálisan tudatában volt annak, hogyha diplomáciailag nem sikerül körülbástyáznia a háborút, akkor az nem tud sikeres lenni" - húzta alá.
    "Ne felejtsük el, hogy számos nemzet fiai küzdöttek a magyar hadsereg sorában, s itt nemcsak a Kárpát-medencei népekre gondolok, hanem különböző német fejedelemségek, lengyelek, valamint még svéd segédhadak is voltak, és még sorolhatnánk. Tehát ezt a fajta nemzetközi összefogást sikerült mégis megvalósítania, de a lényeg, hogy minden próbálkozása és külföldi kapcsolattartása mellett sem sikerült a kedvező feltételeket végül is biztosítania" - folytatta.
    "Ez egy olyan nép, (…) amely kulturális rokonság híján és állandó politikai, nemzetközi szövetségesi rendszer híján hozzá van szokva ahhoz, hogy maga kell, hogy megvívja a küzdelmeit. Viszont mindenki, aki a törekvéseinkben támogat bennünket és megért bennünket, az mindig is nagy elismerésre és megbecsülésre tarthatott számot a magyar nemzet részéről" - fűzte hozzá.
    Magyar Levente hangsúlyozta, hogy az 1848-49-es forradalom hasonló okokból nem vezetett sikerre, a nemzetközi politika nem karolta fel a magyar ügyet, ignorálta, sőt az orosz beavatkozás révén nagyhatalmi külső beavatkozás formájában még meg is segítette az ellenségeinket.
    "Úgyhogy a magyarok sokat tudnának arról beszélni, hogy mennyire híján vannak azoknak az állandó szövetségeseknek, akik ilyen helyzetekben biztos támpontot nyújtottak volna. Nem sajnáltatjuk magunkat ezért, hanem egyszerűen csak ki kell mondani, hogy a magyarok - úgy, ahogy korábban, Rákóczi korában és azelőtt és azután és ma - alapvetően magukra számíthatnak, és mi ezzel a tudattal kell, hogy éljünk, ezzel a tudattal kell, hogy a külpolitikánkat alakítsuk, és ennek a tudatában kell szövetségeseket, barátokat keresnünk a nagyvilágban" - szögezte le.
    Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora kijelentette, hogy ez a vidék, Sárospatak, Hegyalja, Tokaj nemzetközileg is ismert volt a történelem folyamán, George Stepney-nek pedig jelentős szerepe volt a Rákóczi-szabadságharc alatt. Szavai szerint ezért indokolt a szoborállítás, aminek külügyi és muzeális jelentősége is van.
    Ezt követően Paul Fox budapesti brit nagykövet szintén George Stepney szerepét méltatta a két ország közös történelmében. Kifejtette, hogy a néhai diplomata erősen hitt a párbeszédben, a közvetítésben, szobra pedig nem csak személyes szolgálatának, hanem a Magyarország és az Egyesült Királyság közötti szilárd kötelékeknek is erős jelképe lesz.

  2025.05.22.
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.