Hétfőn jelentette be a német légiközlekedési óriás, a Lufthansa négyezer munkahely megszüntetéséről szóló terveit 2030-ig. A cég a mesterséges intelligenciára és a „működési hatékonyság javítását célzó programra hivatkozik”, a vállalt cél a folyamatok digitalizálása és összevonása. Azonban a Die Welt felületén megjelent véleménycikkében Martin Seyffarth, a Business Insider Germany főszerkesztője rámutat: a német légiközlekedés rossz helyzetben van és ennek okai a rendkívül magas illetékek és adók.
    Ugyanakkor nem elszigetelt eset sem a Lufthansa, sem a német légiközlekedési-szektor válsága, ugyanis a német gazdaság egészét tekintve a hanyatlás útja felé tart, a német ipari óriások hetente jelentik be a tömeges elbocsátásokat.
    A szerző sorolja, hasonlót lehet tapasztalni a német gazdaság valamennyi kulcságazatában – legyen szó az autóiparról, a gépgyártásról vagy a vegyiparról – a vezető nagyvállalatok esetenként tízezres nagyságrendekben vezényelnek le létszámleépítéseket.
    A Bosch négy napja jelentette 13 ezer ember elbocsátását úgy, hogy tavaly 9000 embert már elküldtek. Legalább ilyen, ha nem súlyosabb a helyzet a ZF techóriásnál, ahol a leépítések száma a 14 ezret közelíti.
    Csak az autóiparban 50 ezer munkahely szűnt meg, alig egy év leforgása alatt.
    A német gépgyártásban minden ötödik állás van veszélyben, a vegyiparban körülbelül 40 ezer munkahely forog kockán, a német gazdasági szakemberek pedig további jelentős leépítésekre számítanak.
    „Németország ipari szíve vérzik, az olyan gazdasági ikonok, mint a Lufthansa pedig sodródnak az árral” – vonta le a szomorú következtetést a helyzettel kapcsolatban Martin Seyffarth, aki szerint mostanra vált valóságossá az, amelyet a korábbi kancellár, Olaf Scholz tagadni akart: Németország a deindusztrializáció közepén tart. Tíz év után első alkalommal emelkedett hárommillió fölé a munkanélküliek száma 2015 óta.
    A német gazdaság kálváriájának azonban vannak meglehetősen deviáns folyományai, ugyanis hiába nőtt a munkanélküliek száma, a folyamat lassan és nem drasztikus mértékben bontakozott ki, ez pedig két tényezőnek köszönhető: a közszférának és korai nyugdíjazásnak.
    Az iparban tapasztalható leépítések mellett a közigazgatásban és állami hivatalokban folyamatos volt a bővítés, a szerző megjegyzi: ott szűnnek meg a munkahelyek, amelyek a jólétet megalapozzák és ott jönnek létre, amelyeknek a jólétre nincs vagy másodlagos hatása van. A közszféra mellett az egészségügyben és az idősellátásban is nő a munkahelyek száma, amely szükséges, de nem képes ellensúlyozni az ipar leépüléséből fakadó veszteségeket.
    A korai nyugdíjazás itt jön be a képbe, a német vállalatok gyakran élnek ezzel, ugyanakkor ezzel hozzájárulnak a hivatalos munkanélküliségi adatok torzulásához azt érzékeltetve ezzel, hogy nem olyan nagy a baj. Gazdasági szempontból azonban ez is káros, hiszen olyan emberek kerülnek ki a munkaerőpiacról, akik még aktívak, és koruk alapján nem is kellene nyugdíjba menniük – így dolgozóból ellátottá válnak.
    A „reformok ősze” a vénasszonyok nyarát sem élte túl, szerkezeti problémákat mutat a nagy ipari szereplők válsága
    A német gazdasági problémák orvoslásának időszakaként jelölte meg a Friedrich Merz vezette nagykoalíció, Bärbel Bas (SPD), szövetségi munkaügyi és szociális miniszter az év második felét a „reformok őszének” is nevezte, utalva ezzel arra, hogy milyen komoly átalakításokat tervez a német gazdaság talpraállítása érdekében a német szövetségi kormányzat. A korábbiakban már kifejtettek fényében a szerző arra jut: „az oly sokat emlegetett »reformok ősze« eddig nem több, mint üres frázis. És kevesen bíznak abban, hogy ez a következő hetekben változna”.
    A politikának pedig érdemi válaszai továbbra sincsenek, vagdalkozásai annál inkább.
    A 2025-ös előrehozott szövetségi választási kampányban például még olyan vádak jelentek meg a nemzeti konzervatív AfD energiapolitikai elképzeléseivel szemben, hogy a zöld energiával való szakítás tömeges munkanélküliséghez és az innovációs képességek hanyatlásához vezetne. Aduászként fontos volt sok esetben megemlíteni a nyitott határok politikájának „fontosságát” vagy az orosz függőség rémképét is, mondván: az a valódi baj a fosszilis energiahordozókkal, hogy azzal csak Putyin járhat jól. Mint azt a fentiekből is láthatjuk, a valóság ennek éppen az ellenkezőjét igazolta.
    A Lufthansa, a Bosch, az autó- és gépgyártók, valamint a vegyipar példája nem csupán átmeneti gazdasági hullámvölgyet mutatnak.
    Egy olyan akut szerkezeti válság tüneteinek tekinthetők, amely a túl magas költségekből, az innovációt gátló szabályozásokból, és egy zöld ideológiai alapokon és az ukrajnai háború szempontjainak alárendelt, elhibázott módon átalakított – és ezzel együtt a világ legdrágábbnak számító – energiarendszerből fakadnak.

  2025.09.30.
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.