A határozat szabályozza a megfelelőségértékelési eljárásokat, a gazdaság szereplőinek kötelezettségeit, a termékek megfelelőségét, a megfelelőségértékelési szervezetek bejelentését, a bejelentett szervezetekre és működésükre vonatkozó követelményeket, az akkreditálás alkalmazását, valamint a védintézkedéseket.
Az akkreditálás eddig közösségi szinten nem került szabályozásra, bár az valamennyi tagállamban működik. A közös szabályok hiánya miatt különféle megközelítések léteznek, és ebből adódóan a tagállamokban eltérő szigorral működik az akkreditálás. A rendelettel a Közösség átfogó keretet alakít ki az akkreditáláshoz, és közösségi szinten állapítja meg a nemzeti akkreditáló testületek szervezetére és működésére irányadó elveket. A 2010. január 1-től kötelező rendelet a határozat kiegészítésének tekintendő.
A rendelet kiterjed mind a kötelező, mind az önkéntes alapon alkalmazott akkreditálásra. Előírásai szerint egy tagállamban csak egy nemzeti akkreditáló testület lehet, amely tevékenységét objektív és elfogulatlan módon látja el, az akkreditálást közfeladatként végzi, nonprofit módon működik, valamint birtokában van a szükséges tudásnak és eszközöknek feladatai ellátásához. Az akkreditáló testület felelősségei és feladatai egyértelműen különböznek más nemzeti hatóságokétól. Az akkreditáló testületek nem kínálhatnak vagy végezhetnek olyan tevékenységeket, szolgáltatásokat, amelyeket megfelelőségértékelő szervezetek nyújtanak, és konzultációs szolgáltatást sem.
A rendelet a nemzeti akkreditáló testületekre vonatkozó követelmények tekintetében követi a megfelelőség-értékelést végző szervezeteket akkreditáló testületekre vonatkozó EN ISO/IEC 17011 szabály előírásait. A rendelet előírja, hogy az akkreditáló testületet oly módon kell szervezni, hogy az független maradjon a megfelelőségértékelő szervezetektől, illetve mindenféle kereskedelmi nyomástól, biztosítani kell, hogy a testület hatékony irányítási rendszert működtessen, rendelkezzen elegendő számú, kompetens személyzettel, az akkreditáláshoz kapcsolódó döntéseket felkészült személyek hozzák meg, a megszerzett információkat bizalmasan kezelje és tegyen eleget tájékoztatási kötelezettségének.
A megfelelőségértékelő szervezetek a székhelyük szerinti tagállam nemzeti akkreditáló testületétől kérhetik az akkreditálást. Másik tagállamban akkreditálást kérni akkor lehetséges, ha a saját tagállamban nincs akkreditáló testület vagy a testület nem kompetens a kért akkreditálási szolgáltatásban.
A tagállamnak biztosítania kell, hogy nemzeti akkreditáló testülete teljesítse a rendelet szerinti előírásokat és kötelezettségeket. Ehhez támogatnia és felügyelnie kell a testület megfelelő működését. Biztosítania kell továbbá, hogy az akkreditáló testület az Európai Akkreditálási Együttműködés (EA) tagja legyen, és sikeresen szerepeljen az EA által működtetett szakértői értékeléseken.
A tagállamnak biztosítani kell még, hogy a nemzeti akkreditáló testület rendelkezzen megfelelő pénzügyi és személyi forrásokkal feladatai ellátásához. Az akkreditálás elvileg önfenntartó, azonban a tagállamnak biztosítania kell például az európai és nemzetközi akkreditálási együttműködés ellátásához szükséges pénzügyi támogatást.
Az akkreditáló testületek az EU-ban nem versenyezhetnek egymással, azt kizárólag harmadik országok piacán tehetik, de csak azzal a feltétellel, hogy ez nincs kihatással a Közösségen belüli tevékenységükre, illetve az EA által megszervezett együttműködésre és szakértői értékelésre. Egy akkreditálási okirat elegendő kell legyen az egész EU területére, és a nemzeti hatóságoknak el kell ismerniük az EA szakmai értékelésen sikeresen részt vett akkreditáló testületek szolgáltatásainak egyenértékűségét, és az általuk akkreditált megfelelőség-értékelő szervezetek tanúsítványait. Az akkreditálás az EU által privilegizált eszköz, amellyel a nemzeti hatóságok igazolják megfelelőség-értékelő szervezeteik szakértelmét az egész Közösségben.
Az akkreditálás hazai szabályozása számos vonatkozásban megfelel a rendeletnek: a Nemzeti Akkreditáló Testület nonprofit köztestületként kizárólagos jogkörrel végzi tevékenységét, független szervezet, objektív és elfogulatlan akkreditálási szolgáltatást nyújt a megfelelőségértékelés minden területén, nem versenyez a megfelelőség-értékelő szervezetekkel, együttműködési megállapodást kötött más tagállam akkreditáló testületével, önfenntartó, 1999. óta teljes jogú tagja az EA-nak, továbbá a kijelöléshez és bejelentéshez kapcsolódóan értékeli a megfelelőség-értékelő szervezetek felkészültségét. Hiányzik azonban az európai és nemzetközi elismertség, amelynek akadálya – a NAT-nál 2007. februárjában lefolytatott EA szakértői értékelés megállapítása szerint –, hogy a 2005. évi LXXVIII. törvény egyes rendelkezései nem felelnek meg az EN ISO/IEC 17011 szabvány követelményeinek. Reméljük, hogy a törvény közelgő módosításával ez az elismerés is elérhetővé válik, és Magyarország már a rendelet kötelező alkalmazása előtt maradéktalanul megfelel az abban előírt követelményeknek.
Dr. Ring Rózsa
ügyvezető igazgató
Az Európai Közösségen belül biztosítják, hogy a termékek megfeleljenek az egészség-, a fogyasztó- és a környezetvédelemnek, valamint a biztonság védelmének. Az Európai Unió Tanácsa elismerte, hogy ehhez az Új megközelítés megfelelő és hatékony szabályozási modell, javítja az európai ipar versenyképességét, ugyanakkor egyértelműbb keretrendszerre van szükség a megfelelőségértékelés, az akkreditálás és a piacfelügyelet tekintetében. Ennek érdekében az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa rövidesen egy határozatot ad ki a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, továbbá egy rendeletet a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálásról és a piacfelügyeleti eljárásokról. A jogszabályokat az Európai Parlament első olvasatban 2008. február 21-én fogadta el.
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
