A 73 oldalas jelentés szerint az egyiptomi Hasszan el-Banna által 1928-ban alapított szervezet hittérítési tevékenységének "egyetlen célja van: hogy egy létrehozandó, a sarián nyugvó állam felépítéséhez toborozzon embereket", ennek érdekében pedig - a jelentésben részletesen leírt - hálózatokat igyekszik kialakítani országszerte.
    A szerzők a jelentés elkészítése során Franciaország és Európa több részébe ellátogattak 2024-ben, és a többi között 45 francia tudóssal, illetve muszlim vezetőkkel is találkoztak.
    A jelentés szerint a testvériség "jelentős infrastruktúrával" rendelkezik Franciaországban, kiemelve, hogy összesen 55 francia megyében 139 olyan imahelyre bukkantak, ahol a szervezet aktív és további 68-at találtak, amely "közel áll" a szervezethez.
    Mint rámutattak, ez a Franciaországban működő 2 ezer 800 muszlim imahely hét százaléka, hozzátéve: becsléseik szerint a szervezethez tartozó vagy ahhoz közel álló mecsetekben péntekenként - azaz a hagyományos iszlám közösségi ima idején - átlagosan 91 ezer hívő fordulhat meg.
    Bár a Muszlim Testvériség jelenleg csak 53 egyesületet igazgat hivatalosan, az összegyűjtött információk alapján a mozgalomhoz összesen 280 csoport tartozhat, amelyek a vallási élet számos területén - például jótékonysági egyesületek révén - tevékenykednek.
    A közösségi hálózatokra kitérve a dokumentumban rámutatnak arra, hogy az úgynevezett "prédikálás 2.0" örve alatt egyre több az "influenszer", akik az iszlamista ideológiát a fiatal, franciául beszélő európaiak felé igyekeznek közvetíteni.
    A jelentés szerint a Muszlim Testvériség igyekszik folyamatos legitimációt szerezni magának és ennek érdekében szervezeteket és hálózatokat hoz létre. A többi között az 1980-as évektől kezdve a mozgalom az egykori UOIF - Iszlám Szervezetek Szövetsége Franciaországban - jogi keretein belül próbált működni.
    Ezek, a dokumentum szerint úgynevezett "kettős szerveztek", amelyek hivatalos struktúrája mögött egy, csak a tagok által ismert iszlám vezetőségi tanács áll, és ez a felelős a szervezet valódi stratégiájának meghatározásáért.
    A kettős diskurzus témájában a jelentés idézi Chakib Benmakhloufot, az Európai Iszlám Szervezetek Szövetségének jelenlegi, az Európai Muszlimok Tanácsának korábbi elnökét, aki elismeri, hogy az európai jogi keret lehetővé teszi, hogy "pozitív módon mutassuk be a tisztességes muszlim modelljét, akit az iszlám terjesztésének jó példájaként tekintenek, anélkül, hogy felhívnánk a figyelmet (...) arra a tényre, hogy iszlamizáljuk a Nyugatot".
    A testvériség a jelentés szerint az egyes mecsetek köré épít ki bonyolult hálózatokat, amelyek a Korán oktatásán keresztül egészen a sportegyesületig terjednek, illetve iszlám társkereséssel és közösségi boltok üzemeltetésével is foglalkoznak, de a munkavállaláshoz is segítséget nyújtanak.
    Emellett igyekeznek gondot fordítani a humanitárius tevékenységre és az iszlamofóbia elleni küzdelmet hangoztatják.
    A hálózatok a szegényebb, muszlim többségű városrészekben és leggyakrabban a kiemelt várospolitikai területeken működnek, és a lakosság igényeire reagálnak, vezetői pedig tapasztalt aktivisták, akik a hálózat sikeressége érdekében a helyi hatóságokkal is igyekeznek szívélyes viszonyt kiépíteni.
    A testvériség kiemelten fontosnak tartja azt is, hogy válaszokat kínáljon a fiatal muszlimok identitáskeresési problémáira, elemzők szerint pedig az ideológiai megoldásokhoz a szalafista eszmék mellett a hagyományos szunnita iszlám jogiskolákból - elsősorban a máliki irányzatból - is átemelnek tanokat.
    A jelentés rámutat arra, hogy a testvériség térnyerése mintegy 70 évvel ezelőtt kezdődött Európában és azon belül Franciaországban. Ebben szerepe volt az ötvenes években indult migrációs folyamatoknak, amelyek révén az első, a testvériséggel kapcsolatokat ápoló szervezetek Nagy-Britanniában, Németországban és Svájcban alakultak ki, ezt követte Belgium és Franciaország.
    A testvériség retorikájában és szerepvállalásában meghatározó elemet játszik a dokumentum szerint az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos felszólalás, kiemelve, hogy "Franciaországban az antiszemitizmus még mindig jelen van a mozgalom tagjainak diskurzusában".
    A szakértők hangsúlyozzák, hogy a gázai háború kirobbanása óta a mecseteken belül megnőtt az anticionista tevékenység és több, "anticionista prédikátort" is meghívtak előadni.
    A jelentés összeállítói rámutatnak arra, hogy az iszlamisták narratívája szerint "a köztársaság által kínált értékek már nem elegendők", ezért új és nyilvános diskurzust sürgetnek.
    A jelentés kitér a testvériség közel-keleti támogatóira is, kiemelve Katart és Törökországot, hozzátéve, hogy ezzel szemben Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben igyekeznek ellehetetleníteni a mozgalmat.
    A szerzők kiemelik, hogy Ankara erőteljes támogatást biztosított az iszlamisták olyan kampányainak, mint például a francia termékek bojkottja Emmanuel Macron francia elnök egy 2020-ban elmondott, az iszlám szeparatizmus veszélyeire figyelmeztető beszéde után.

  2025.05.20.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés