Készül a nemzeti éghajlat-változási stratégia: Új kifejezésként jelenik meg a klímatudatosság

Mi ezzel a programmal azt szerettük volna elérni, hogy az emberek fejében jelenjék meg az, hogy az időjárás, az éghajlat valószínűleg más lesz a jövőben, mint amilyen az elmúlt évtizedekben volt – mondja Láng István az MTA kutatóprofesszora, a VAHAVA-program irányítója. – A kutatásnak az volt a lényege, hogy változások – mint azt néhány esetben már tapasztalhattuk is – várhatóak, amelyek nagy része kedvezőtlen jellegű, éppen emiatt ezekre fel kell készülni. A mi javaslatunk az volt, hogy a Parlament számára készüljön egy nemzeti éghajlat-változási stratégia. Ezt a javaslatot a kormány elfogadta, s beépítette a kormányprogramba. Az előterjesztés elkészítésével a környezetvédelmi és vízügyi minisztert bízták meg. Remélhetőleg a következő esztendő első felében – az elkészült anyag alapján – a parlament elfogadja a hosszú távú stratégiát.

- Mi a lényege a stratégiának?

- Az első az, hogy 20-25 éves távra nem egyszerűen terveket készít ez a stratégia, hanem irányelveket határoz meg. Elfogadása esetén a parlament ki fogja mondani, hogy a mindenkori kormány készítsen két éves cselekvési programot, amellyel megvalósítja ezt a stratégiát. Mindig az adott kormánynak kell eldöntenie, hogy mit tart a legfontosabbnak, s mennyi pénzzel. Ez egyúttal feloldja azt a politikai problémát, hogy bárki is azt érezze, kényszerhelyzetbe került. A másik jellegzetessége – a mi elképzelésünk szerint -, hogy ez a nemzeti stratégia épüljön fel a klímapolitika két nagy pillérjére.

- Melyek ezek?

- Az egyik, az úgynevezett üvegház-hatású gázok csökkentésének a kérdése. Vagyis a csökkentés. A másik pillér pedig a bekövetkezett problémákkal való szembenézés, árvíz, belvíz, egyebek esetében. A kettő együtt nagyon lényeges. Elsősorban nemzetközi kötelezettségeink vannak. De azon túl is az üvegház-hatású gázok kibocsátásának csökkentése nemcsak klímavédelmet szolgál, hanem egyúttal az erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodást is. Jól tudjuk, hogy az erőforrások, főleg az olaj és a földgáz piaci ára folyamatosan növekszik. Tehát a takarékosság az országnak, a vállalatoknak, az egyéneknek is a takarékossága – pénzben kifejezve. De ha mindent betartunk – a csökkentés következtében – akkor is csak hosszabb idő után várható, hogy megállítjuk az éghajlatromlására utaló jeleket. Mivel ma is már annyi szén-dioxid van a légkörben, hogy az már mutatkozik a szélsőséges időjárási eseményekben. És hát a szén-dioxid 45-50 évig van bent a légkörben... Ezért is kell mindent elkövetni azért, hogy a jelenlegi szint ne nagyon emelkedjék tovább.          

- Mit mond erről a VAHAVA-program?

- A VAHAVA-projekt elsősorban az alkalmazkodás kérdéskörére irányult. Ezen a területen Magyarországnak nagy hagyományai és jó gyakorlatai vannak, de ezek nincsenek egy dokumentumban összeszedve. Például. Külön foglalkoznak különböző jogszabályok az árvízvédelemmel, a katasztrófavédelemmel, az egészségügyi ellátással... Az új stratégia megpróbálja egységes rendszerben feldolgozni a problémakört. Ez azt jelenti, hogy nagyon széles területre terjed majd ki a figyelem. Ilyenekre, mint természetvédelem, agrártermelés, erdészet, vízgazdálkodás, energetika, közlekedés, turizmus, építészet, a szabad ég alatti munka-feltételeknek a figyelembe vétele, egészségügyi problémák, közgazdasági-jogi szabályozás. És végül, de nagyon nagy hangsúllyal említeném a társadalom tudati szférájának a javítását. Itt jelenik meg egy új kifejezés, a klímatudatosság. Vagyis annak az ismerete, tudása, hogy mit tud mindenki a maga területén tenni, ha egy váratlan esemény következik be. Másik metszetből nézve van árvízvédelem, van belvízprobléma, vannak a zivatarszerű esők, az aszály, vannak korai- és késői fagyok, hőség hullámok, az ultraviola sugárzás megnövekedése, szélviharok, jégesők, erdő- és bozót tüzek... Ezek mindegyikénél valamilyen időjárási esemény játszik szerepet. Sokan erre azt mondják: régebben is voltak hasonló események... Ez igaz, azonban két dolgot nem szabad elfelejteni. Az egyik, hogy ezeknek az eseményeknek a gyakorisága és intenzitása megnövekedett. A másik, hogy általában az okozott gazdasági kár és társadalmi probléma nagyobb, mint mondjuk 40 évvel ezelőtt volt.          

- Mi tehát a teendő?

- Mi abból indulunk ki, hogy a megelőzésre kell hangsúlyt helyezni. Hogy mondjak egy példát... Gátakat, vésztározókat nem akkor kell építeni, amikor árvíz van. Azokról előre kell gondoskodni. A második fázis a védekezés, ami jól megszervezett Magyarországon. Ezt mutatta például az idei dunai- és főleg tiszai árhullám is. A harmadik – ami a gyengébb pont – az a helyreállítás. Bár itt is növekszik az állam szerepe, de azért még nagyon sok mindent kellene csinálni. Azt reméljük, ha lesz egy nemzeti stratégia, akkor mindezekre a kérdésekre megfelelő figyelem helyeződik a politikusok, a szakemberek és a társadalom széles rétegei részéről.

Csitári János