Ismét a fény születéséhez érkeztünk – most kétezerhétben is. Ez a világosság a végtelenből, a megismerhetetlenből tör be a véges látható világba. Ez a fény nem más, mint a mindent átölelő szeretet. Az ember elementáris kapcsolatai közt a legősibb érzések egyike a szeretet. A létünk magasabb és mélyebb síkjain hullámzó energiák szintéziséből lehet igazán megmagyarázni – amely nem más, mint az az Isteni Ősenergia, amely betölti az univerzumokat, a Földünket mindent, ami él és létezik. Világmindenség összetartójának nevezik, amely örökké áramlik és lüktet, s átjárja az időt és a teret. A végtelenből, a megismerhetetlenből tör be a látható világunkba. Ezen Erő munkálkodása szervezi rendszerbe a világegyetemet. Ez, ami „nem anyag” vezényli, irányítja, kormányozza és készteti arra az univerzumot, hogy végtelen kreativitással, korlátlan bőséggel és magabiztos precizitással nyilvánítsa ki magát a minták és formák milliárdjai által. Ezt a megfoghatatlan „energiát” nevezi minden szent könyv szeretetnek. Minden korban az igazi írók és költők s a mi világunk tanítói és szentjei szívesen megosztották velünk gondolataikat a szeretetről. Mindezt azért tették, hogy segítsék a csetlő-botló emberiséget - az embert -, a félelmeinek feloldásában. A fény megtalálására biztatnak minket, hisz minden lélekben benne rejlik ez az ősi fény-mag, ennek ellenére sokszor még magunk előtt is leplezzük.
A szeretet mindent eltöröl, minden rosszat megsemmisít, felold minden határt.
A legszebb a világon
A legszebb nap? – A mai.
A legnagyobb akadály? – A félelem.
A legkönnyebb? – Az önzés.
A legjobb szórakozás? – A munka.
A legrosszabb kudarc? – A csüggedtség.
A legjobb tanító? – A gyerek.
A legfőbb szükségszerűség? – Adni magad.
Mi tesz boldoggá? – Másokért élni.
A legnagyobb tévedés? – A rossz hangulat.
A legközönségesebb érzelem? – A bosszú és a harag.
A legszebb ajándék? – A megértés.
A legnélkülözhetetlenebb? – Az otthon.
A legjólesőbb érzelem? – A benső béke.
A legjobb megoldás? – A derűlátás.
A legnagyobb elégtétel? – A teljesített kötelesség.
A világ legtartósabb ereje? – A hit.
A legszükségesebb emberek? – A szülők.
A legszebb a világon? – A SZERETET.
Kalkuttai Teréz anya
Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.
Déri Zsuzsánna
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege; mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre. (Weöres Sándor)
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
