A hírek szerint Joe Eszterhas, az Elemi ösztön és a Showgirls filmek magyar-származású forgatókönyvírója a közelmúltban 2 millió dollárért adta el egy „anti-woke” feldolgozás ötletét az Amazon MGM-nek az új Elemi ösztönről, és további 2 millió üti a markát, ha a film tényleg elkészül. Eszterhas nem árulta el pontosan, mitől lehet „anti-woke” az új film, de annyit sejteni engedett, hogy a történet nyers és provokatív lesz.
    A The New York Timeson megjelent cikk szerint egyre szaporodnak a jelek, hogy az amerikai filmipar végül látványosan szakíthat azzal a látszólagos társadalmi tudatosságra épülő iránnyal, amely több mint egy évtizeden át határozta meg a forgatókönyveket, a szereposztásokat és a stúdiódöntéseket. A sokszínűség, egyenlőség és befogadás politikájának (angolul DEI) jegyében, az utóbbi évtizedben a filmgyártás fókusza a kisebbségi csoportok felkarolásának irányába mozdult el. Most azonban úgy tűnik az Egyesült Államokban nem csak az ország vezetése, hanem a kultúra is a régi nagyság felé fordulhat.
    A Netflixen futó A vadászfeleségek című sorozat például egy texasi milliomos feleségét mutatja be, aki puskával, hosszú hajjal és déli akcentussal csábítja el a helyi lelkész kamasz fiát – a szereplők szinte kivétel nélkül vonzóak, szexuálisan túlfűtöttek és fehérek.
    Az amerikai populáris kultúra egyik régi sorozata, a South Parkban is bejelentette: „a woke halott”. A sorozat új évadának első részében Donald Trump amerikai elnök került a céltábla közepére, akit kíméletlenül kigúnyoltak a készítők. A „woke” szájkosara után, talán most végre a humor szabadsága is visszatért. A konzervatív jobboldal a jelenkor vitáiban fontosabbnak tartja a szólásszabadságot, mint a különböző érzékenységekre való kényszeres odafigyelést, vagy a politikai korrektséget. J.D. Vance amerikai alelnök csupán jókedéllyel nyugtázta, amikor ő is megkapta a South Park készítőinek figyelmét.
    Miközben a progresszív média tüzet okádott Sydney Sweeney csábító American Eagle-reklámja kapcsán, Hollywoodban senki sem várta el, hogy a színésznő bocsánatot kérjen és hamut szórjon a fejére, pedig pár éve még ez lett volna az automatikus reflex.
    Mindez jelzi, hogy a „woke” célok, a progresszív értékek képviselete, a faji, nemi és más társadalmi csoportok vélt vagy valós problémáinak orvoslása a jövőben kevésbé fogják mérgezni a közhangulatot.
    Hollywood ezidáig szövetségben állt ezzel az irányzattal: elég csak az utóbbi évek Oscar-díj átadó gáláit övező botrányokra, vagy jelölés feltételéül szabott „egyenlőségi kvótákra” gondolni.
    Mostanra azonban az „egyenlőségi kvóták” és kötelezően előírt befogadási szabályok kontraproduktívak lettek. Sok fehér alkotó érezte úgy, hogy igazságtalan szabályokkal vették el tőlük a lehetőségeket, és mivel a stúdióvezetők többsége továbbra is fehér férfi, a politikailag korrekt lendület már 2023-ban lassulni kezdett. Ez egybeesett az országos hangulatváltozással, amely végül Trump visszatérését is lehetővé tette. Az új adminisztráció nyíltan felszámolja a DEI-politikát, a nagy stúdiók pedig igyekeznek ezt lekövetni. Ma már nem elvárás az e-mail-aláírásban a névmás megjelölése, és a szexuális kisebbségekhez tartozó írók sem élveznek külön piaci előnyt.
    A New York Times vendégszerzője végül felteszi a kérdést: ha Hollywood ilyen könnyen lép túl a „woke-témán”, akkor ez az egész csak egy színjáték volt, esetleg egy kötelező gesztus a liberális ortodoxia felé, amit most egyszerűen ejtettek, mert nem kifizetődő?
    A filmipar végső soron nem politikai küldetést teljesít, hanem szórakoztat. Mint minden üzletnek, ha a közönség ízlése megváltozik, úgy Hollywoodnak is muszáj alkalmazkodnia. Hollywood útja most az lehet, hogy a progresszív korszak előtti ízlés felé fordul. Joe Eszterhas új projektje pedig végül nem azért lesz sikeres, mert progresszív, vagy „anti-woke”, hanem mert az emberek egyszerűen élvezni fogják, hogy végre újra jó filmeket láthatnak.

  2025.08.13.