Az ásványkincsek birtoklása sosem pusztán gazdasági kérdés volt, de az értékes erőforrások ellenőrzése talán soha nem volt annyire veszélyes geopolitikai fegyvere, mint most. A 21. század új nagyhatalmi játszmájának tétje már nem csak a katonai fölény vagy a technológiai innováció, hanem az is, ki birtokolja a világ ritkaföldfém-készleteit.
    A ritkaföldfémek – mint a neodímium, a diszprózium vagy a prazeodímium – különleges fizikai tulajdonságaik miatt nélkülözhetetlenek a modern technológiában: okostelefonok, szélturbinák, elektromos járművek, rakétarendszerek és félvezetők sem működnek nélkülük. Nevükkel ellentétben ezek az elemek nem mindig ritkák a Földön, de kitermelésük és feldolgozásuk költséges, környezetszennyező és technológiailag bonyolult. Ezért kulcsfontosságú, hogy ki tudja uralni az ellátási láncokat – és itt kezdődik a globális versenyfutás.
    Április 30-án Ukrajna és az Egyesült Államok történelmi jelentőségű megállapodást kötött, amely amerikai cégek számára biztosít elsőbbségi hozzáférést az ukrán ásványkincsek – köztük ritkaföldfémek, urán és földgáz – kitermeléséhez. A Kijev által partnerségként jellemzett egyezmény valójában egy geopolitikai alku. Ha Washington bármikor pénzt és biztonságpolitikai támogatást ad, cserébe hozzáférést kap az ukrán természeti kincsekhez.
    A döntés nem elszigetelt példa. Kazahsztán – amely jelentős nikkel-, cink- és ritkaföldfém-készletekkel rendelkezik – szoros együttműködésbe kezdett Kínával, miközben próbálja egyensúlyozni kapcsolatait az EU-val, Japánnal és az USA-val is. Az ország célja, hogy ne kerüljön egyetlen nagyhatalom kizárólagos befolyása alá. Ugyanez zajlik Üzbegisztánban és Mongóliában is, ahol szintén megkezdődött a nyugati partnerkapcsolatok bővítése. A szovjet utódállamokból ma stratégiai ásványi nagyhatalmak formálódnak.
    A globális versenyben Kína továbbra is toronymagasan vezet. Az IEA előrejelzése szerint 2030-ra az akkumulátorgyártáshoz szükséges grafit 90 százaléka, míg a feldolgozott ritkaföldfémek 77%-a Kínából érkezik majd. A Cook-szigeteken és más óceáni területeken zajló kínai mélytengeri bányászat nemcsak gazdasági, de katonai célokat is szolgál: az új kikötők és infrastrukturális beruházások a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg mozgásterét is bővítik.
    Ugyanakkor Peking uralma sem sérthetetlen. Az exportkontrollok, a feldolgozási szabályozások, a környezeti aggályok és a saját belső fogyasztása miatt Kína is sebezhető – ezért próbál nyomást gyakorolni nemzetközi szervezetekre, például a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságra, hogy minél kedvezőbb szabályozást harcoljon ki magának.
    A világ politikai és gazdasági erőközpontjai számára a ritkaföldfémek jelenthetik az új olajat. A 21. század nagy versenyfutásának tétje nem csupán az anyagi haszon, hanem a technológiai fölény és a stratégiai befolyás. Az Egyesült Államok most megpróbálja kiegyensúlyozni Kína dominanciáját, de az európai országoknak is sürgősen újra kell gondolniuk, honnan szerzik be a jövő technológiáit működtető nyersanyagokat.
    És közben ne feledjük: a fejlett világ zöld átállása – az elektromos autók, a megújuló energiák, az energiatárolás – éppen ezekre az elemekre épül. Aki lemarad az alapanyagok beszerzésében, lemarad a jövőről is.

  2025.05.27.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés