Ukrajna fővárosában, Kijevben 2025 tavaszára egyre élesebbé vált a politikai feszültség. A frontvonalon ezúttal nem orosz tankok, hanem két befolyásos ukrán közszereplő áll egymással szemben: Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke és Vitalij Klicsko, Kijev polgármestere. Az Ukrajinszka Pravda szerint a konfliktus tétje nem kevesebb, mint Kijev teljes irányítása.
    A cikk szerzői, Jevhen Buderackij és Roman Romanjuk ironikusan vezetik fel a történetet: „2025 májusának végén megérzett valamit Vitalij Klicsko, Kijev polgármestere. Azok, akik jól ismerik a fővárosi politikai viszonyokat, úgy vélhették, hogy Klicsko orrát elérte a »vécés ügyeskedések« bűze. Ez az, amikor a neki alárendelt kijevi városi tanács ínycsiklandó fővárosi földterületeket juttatott fiktív illemhelyeknek és kutyakennelnek álcázott építmények tulajdonosainak. A rendszer rothadó korrupciójának szaga, amelyet az ukrán nemzeti korrupcióellenes hivatal leplezett le, egészen fullasztó volt. Ám a főpolgármestert nem ez a szag zavarta – ezekhez már valószínűleg annyira hozzászokott, hogy meg sem érzi. Klicsko viszont megérezte az autoritarizmust.”
    Mindezzel arra utalnak, hogy a főpolgármester korábban megvádolta az elnöki hivatalt, hogy a háborús körülményeket kihasználva próbálja leépíteni a demokratikus intézményeket.
    „Ez a demokratikus intézmények megtisztítása a háború leple alatt. Egyszer azt mondtam, hogy országunkban autoritarizmus szaga terjeng. Most már bűzlik” – mondta Klicsko korábban a The Timesnak adott interjúban.
    Az Ukrajinszka Pravda szerint bár Klicsko kijelentései könnyen mémmé válhatnak, részben igazságot is hordoznak. Az elmúlt hónapokban a kijevi önkormányzat helyzete valóban aggasztóvá vált. Szerintük a probléma egyértelműen Zelenszkij legújabb kísérletére vezethető vissza, amelynek célja a főváros irányításának átvétele, mégpedig úgy, hogy saját protezsáltját, Timur Tkacsenkót nevezte ki a kijevi városi katonai közigazgatás vezetőjévé.
    A városháza számára azonban a legnagyobb aggodalmat nem is ez kelti, hanem az elnöki hivatal módszeres munkája, amely mára működésképtelenség szélére sodorta a kijevi városi tanácsot. Május 29-én már »kongott a vészharang«: a kijevi városi tanács ülése elmaradt, mert több képviselő is megtagadta, hogy belépjen az ülésterembe, noha a városháza bejáratánál még regisztrálták magukat.
    Az Ukrajinszka Pravda utánajárt, mit is értett Klicsko az „autoritarizmus bűze” alatt, valóban alkalmas-e Tkacsenko a hatalom bitorlójának szerepére, és vajon az elnöki hivatal támogatása elegendő lehet-e ahhoz, hogy egyedüli kontrollt biztosítson neki Kijev felett.
    A konfliktus élesedése 2024. december 30-án kezdődött, amikor Zelenszkij csapata Timur Tkacsenkót nevezte ki a kijevi városi katonai adminisztráció élére. Az Ukrajinszka Pravda szerint ezzel az ukrán elnök újabb pozíciós támadást indított Klicsko és az ő „kijevi rezsimje” ellen. „Ez volt a mi »újévi ajándékunk«” – emlékszik vissza keserű iróniával Klicsko környezetének egyik tagja a történtekre.
    A háború kezdetén Klicsko még elfogadta, hogy katonai adminisztrációra van szükség a főváros védelme érdekében, ahogy azt is megértette, hogy a hadsereg emberei vezették az új struktúrát. Ám miután a frontvonalak eltolódtak, a katonai adminisztráció élére már nem tábornokokat, hanem politikai szereplőket neveztek ki – köztük Tkacsenkót. Ez a többi katonai adminisztráció esetében – amelyek legalábbis nem a frontvonal mentén helyezkednek el – nem volt jellemző, mivel mindegyik katonai közigazgatás élére az állami közigazgatás vezetője került.
    Tkacsenko múltja igen sokszínű: dolgozott közvállalatokban, minisztériumokban, és bár korábban Klicsko politikai köreiből indult, idővel eltávolodott tőle. A 2020-as választásokon az Udar (Ütés, Klicsko pártja – a szerk.) színeiben ugyan elindult az önkormányzati választáson, de nem jutott be a kijevi városi tanácsba. Most Zelenszkijnek köszönhetően mégis olyan hatalomhoz jutott, amely lehetővé teszi számára, hogy blokkolja a tanács döntéseit, és él is ezzel a jogával.
    Tkacsenko szerint ennek az az oka, hogy elődei vakon aláírták a városháza döntéseit, míg ő maga alaposan átnézi és visszadobja azokat, amelyek szerinte pazarlók vagy jelentéktelenek háborús időkben. Ez a hozzáállás feszültséget kelt a városvezetés és az elnöki hivatal helyi képviselője között.
    „Az elődeim csak aláírták azt a papírhalmot, amit megkaptak a városházáról, én viszont el is olvasom őket. Amikor bobpályaépítést vagy bokorvásárlást látok tízmilliókért, akkor nem értem, hogy miként írhatnám azt alá, amikor fegyverre vagy drónra meg nincs pénz. Ez pedig nagyon zavarja a helyi vezetőket” – panaszkodott Tkacsenko.
    Tkacsenko elismeri, hogy meg tud akadályozni bizonyos döntéseket, de hozzátette, hogy a katonai közigazgatás vezetője nagyon ritkán tudja rávenni a közigazgatásban lévő hivatalos beosztottjait, hogy végrehajtsák az utasításait.
    A városi tanács május végi ülésének elmaradása új szintre emelte a konfliktust. A képviselők egy része ugyan regisztrált, de végül nem ment be az ülésterembe, így határozatképtelenné vált a testület. A városvezetés szerint ez nem spontán döntés, hanem az elnöki hivatal tudatos stratégiája, amelynek célja a tanács működésképtelenné tétele, hogy a katonai adminisztráció teljes hatalmat kapjon Kijev felett.
    Ez a stratégia részben már működik: a háborúban harcoló képviselők már nem kapják meg a korábban rutinszerű kiküldetési engedélyeket, így nem tudnak részt venni a tanács munkájában. Emellett biztonsági szervek sorozatban indítanak eljárásokat városi képviselők ellen, házkutatásokkal, megalázó és megfélemlítő akciókkal.
    „A cél az, hogy megfélemlítsék őket és engedelmességre kényszerítsék. Volodimir Prokopivot például egy mondvacsinált ügyben házi őrizet alá helyezték, így már nem tud részt venni az üléseken. Másokat lemondásra kényszerítenek, hogy megpróbálják Tkacsenkót bejuttatni a városi tanácsba” – állítja egy forrás Klicsko környezetéből.
    Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, legalább két olyan képviselő lemondására lenne szükség, akik jobb eredményt értek el Tkacsenkónál a 2020-as választásokon. Klicsko környezete szerint a városi tanács működésének blokkolása nem más, mint a „csernyihivi forgatókönyv” Kijevre való alkalmazása. Ott a városi tanács hosszú ideig nem tudott ülésezni, ezért a hadiállapot alatt a hatáskörök automatikusan a katonai adminisztrációra szálltak át.
    „Ha tehát a biztonsági szervek működésképtelenségbe tudják sodorni a városi tanácsot, akkor Tkacsenko – vagyis a Bankova (Bankova utca, itt található az elnöki hivatal – a szerk.) – egyszemélyi hatalmat kapna a fővárosban. Valószínűleg épp e forgatókönyv felismerésekor érezte meg Klicsko az »autoritarizmus szagát« a levegőben” – állapították meg a szerzők, hozzátéve, hogy a polgármester legnagyobb problémáját az jelenti, hogy tízéves városvezetői működése alatt nem épített ki olyan hatékony és becsületes menedzsmentrendszert, amelyre most, válsághelyzetben támaszkodhatna. Az ugyanis nem tekinthető valódi reformnak, hogy korrupt vezetőket korrupt vezetőkre cserél.
    „Ezért is mozoghatnak ennyire szabadon a biztonsági szervek Kijevben, mert a valóságban bőven van ott mit feltárniuk” – jelentette ki az Ukrajinszka Pravda.
    Klicsko szerint autoriter hatalomátvétel zajlik, amelynek célja Kijev elnöki ellenőrzés alá vonása. Tkacsenko szerint viszont csak rendet akar tenni egy korrupt és pazarló önkormányzatban. Az igazság valószínűleg valahol a kettő között van. Ráadásul Tkacsenko csapata is támadások célkeresztjébe került: helyettese, Mikola Svec ezredes egy korábbi, több száz millió hrivnyás korrupciós ügy gyanúsítottja. És bár Tkacsenko sógora a korrupcióellenes ügynökség vezetője, a hivatalos narratíva szerint ez nem jelent semmiféle védelmet.
    Vitalij Klicsko azt állítja, kész a politikai harcra, de stratégiáját titokban tartja. A valóságban azonban egyre kevesebb eszköz áll a rendelkezésére. A városi tanács működésképtelensége, valamint a kulcspozíciókba beültetett szereplők, akik az elnöki hivatal támogatását élvezik, mind azt jelzik: a város feletti kontroll kicsúszóban van a kezéből.
    A Klicsko–Zelenszkij-harc túlmutat két politikai szereplő rivalizálásán. Egy mélyebb kérdést vet fel: hol húzódik a határ a szükséges központosítás és az autoriter hatalomgyakorlás között háborús időkben? A küzdelem Kijev irányításáért még nem ért véget, de a most zajló események hosszú távon is meghatározhatják Ukrajna politikai kultúráját a háború után.

  2025.06.11.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés